Társasház, középkorú lakókkal, szinte csak aludni járnak haza és néha van aki a lakásban tölti a hétvégét. Köszönő viszonyban, de nem volt az szomszédolós közösség. Két lépcsőház 12-12 lakás, az alagsorban egy hosszú folyosó kötötte össze, innen nyíltak a tárolók, és át lehetett menni a másik lépcsőházba, száraz lábbal. Szabály volt hogy nem lehet a folyosón tárolni semmit, tűzvédelmi okokra hivatkozva. A mi tárolónk volt a szélső, mellettünk már a másik lépcsőház tárolója volt. Nem volt nagy, de azért a szükséges kacatoknak volt hely, sőt akár a zöldséget, almát is lehetett benne tárolni. Hazafelé vettem egy zsák burgonyát, és el akartam rakni. Egy komód volt a bejáratba, mellete egy könyves polc. Már cifrákat akartam mondani, mikor eszembe jutott, hogy mintha lett volna egy kiírás a faliújságon, hogy a másik lépcsőházban valaki felújít, és pár napra leraknak pár bútort. Leraktam a zsákot és elkezdtem odébb húzni, hogy legalább annyira ki tudjam nyitni, hogy a zsákot be tudjam rakni, majd később elrakom. Annyira koncentráltam, hogy nem vettem észre, hogy a szomszéd lánya közben odaért. Csinos, olyan 30 körüli hölgy, filigrán alkattal, az egyik közeli boltban dolgozik. Határozott, azt hiszem boltvezető, egyszer hallottam pattogós hangján irányított.
-Elnézést szomszéd a kellemetlenségért, segítek. 
-Hagyja csak, megoldom, úgy is csak pár nap, aztán újra szabad a bejárás.
-Hát sajnos nem, mert a festő nem ért ide, késik, majd talán 3 hét múlva. 
-Na az ilyet kellene láncra verni, és addig ott tartani, míg nem végzett!
-Sajnos nem tehetem meg, egyrészt távoli rokon, a másik pedig az ebben az esetben büntetendő, bár roppant izgató.
A válasz meglep, most nézem meg alaposabban a lányt. Formás mellek, bár ha jól sejtem, push up, egy kis vizuális tunningal. Erre a típusra szokták mondani hogy filgrán. Ami viszont csak most tűnt fel, az a karlánca. Két bilincs fonódik össze, csillogva vonza a szemet, és ha tisztában van a jelképpel, akkor vagy tulajdona valakinek, vagy jelzi hogy vonzódik a BDSM világához.
Lassan formázom a szavakat, és próbálok olyan választ adni, hogy tudja, értem mire gondol.
- Nem mindegy, hogy kötözni szeretünk vagy megkötözve lenni.
Rám nézett és lassan, halkan mondta ki: az utóbbit kedvelem, aztán leszegte a tekintetét. Megfogtam az állát, és belenéztem a szemébe. Halkan de határozottan kérdzetm meg, nálad van a pincekulcsod? Sajnos a miénkhez nem férünk hozzá.
Elővette a kulcsát, kinyitotta az ajtót és félre állt. Pont annyi hely volt hogy két ember egymás mellett elfért. Megfogtam a kezét, és behúztam, ő pedig az ajtót csukta magától. Megmarkoltam a nyakát neki nyomtam a falnak és halkan, de határozottan beszélni kezdtem hozzá.
- Megsértettél azzal, hogy nem férek hozzá az ajtómhoz. Ezért vezekelned kell, érted? Finoman bólintva válaszol, igen értem. 
-Helyes válasz! Akkor holnap délután itt lent találkozunk, és megbeszéljük a részleteket. Három körül jó? Apró biccentés a válasz. Magamhoz húzom és megcsókolom és közben megmarkolom a mellét. Elfogadja a csókot, érzelmesen belemerül.
-Szólok előre, hogy nagyon kemény és határozott vagyok! Értem Uram, kíváncsivá tesz. -Mára ennyi, mehetsz! Holnap délután itt várj rám! -Van valami különleges kívánsága az úrnak? -Hmm, legyen, de tudod mit, ezt most rád bízom, lepj meg!
(folyt.köv)