Reggel egy szál bugyiban megfőzöd a kávémat. Szofibaba, ma lesz a számodra egy kis meglepetésem, mondom. Főzz magadnak egy rövid kávét, ristrettót, de ne erőset, inkább crema legyen. Tedd a csészét az asztalra és gyere szopni. Ne kapkodj, lassan, és vigyázz nehogy a szádba élvezzek. Érzékien csinálod, szerintem egyre jobban szopsz. Mindjárt elélvezek, kihúzom a szádból. Fogd meg a csészédet, tartsd a markodban. Beleélvezek a kávédba, de egy kicsi a szélére cseppen. Azt nyald le, aztán lassan kortyolgatva idd meg a kávédat. Nincs cukor, csak fehérje.

Most menj tusolni, mosd meg magad, a seggedet készítsd elő. Tegyél a melledre és a zacskódra csipeszt, a rózsaszín fodros bugyit és a hozzá illő melltartót akarom látni rajtad.

Izgatottan készülsz, addig én is felkészülök a napra. 

Vegyél fel egy lapos papucsot morranok oda. Felteszem a nyakadra a kedvenc nyakörvet. Fekete széles bőr, belül piros plüssel van bevonva, és egy nagy fém karika gondoskodik arról, hogy feszítse a súlyánál fogva, így egy ponton mindig a nyakadnak feszül.

Láncos pórázt akasztok rád,és elindulok kifelé, a lánc megfeszül. Mindig legyen feszes, ha egyszer is lazul büntetés!

Egy furgon áll az ajtó előtt, kinyitom a hátulját, benne egy nagy alu ketrec van, kinyitom, és rád szólok. Nyomás befelé te senkiházi. Bezárom, rajta egy takaró, azt ráhúzom. Becsukom az ajtót, beülök, indítok, és hátraszólok, kapaszkodj kiscsaj.
Lassan megyek, nem kapkodok, kanyargó utakon megyünk, fel a hegyekbe, azt érzed, de nem tudod merre, és nem is látsz semmit. Bent üldögélsz a ketrecben, a csipeszek szorítanak, de nem nyúlhatsz hozzá. Izgat, mire készülök, hova megyünk. Kanyarodok, majd hosszan egy göröngyös úton megyek, lassan, majd megállok. Kinyitom a hátsó ajtót, egy kicsit felhajtom a takarót, kinyitom a ketrecet. Csak a fejedet dugd ki, lefelé nézzél, sehova máshova. Bekötöm a szemedet, kihúzlak a pórázzal. Kiveszek egy táskát, és elindulok. Feszesen a láncot morgok oda. Lassan sétálunk, te óvatosan lépkedsz. Érzed az erdő illatát, levelek a talpad alatt, és érzed, hogy olyan mintha füvön mennénk.
Megállok, még húzom a láncot, állj meg itt. Leterítek egy plédet előveszek valamit, azt hallod hogy valami a kavicsokat súrolja. Térdelj le, hangzik a parancs. Remegsz, attól tartasz, hogy a kavicsok nyomják a térdedet. De nem, egy takaróra kell térdelni. Megmozdul a póráz érzed hogy feszül, de nem tudod miért. Egy praktikus eszközt letekertem a földbe, ahhoz ki tudom kötni a pórázt, ami úgy van beállítva, hogy a takaró szélén tudsz ülni. Lefeküdni nem tudsz, csak úgy hogy a földön fekszel, így térdelni, ülni tudsz csak. 
Vigyázz nehogy koszos legyél, koszos kurvákkal nem kezdek! Csattanó hangon érkezik a parancs. Otthagylak, szemed bekötve, pórázon valahol az erdőben. A csipeszek kényelmetlenek, pisilned is kellene. 

Izgat a kiszolgáltatottság, de egyben félelmetes is, hogy nem tudod mi fog történni. Reménykedsz, hogy csak a gazdád akar használni.
Térdelsz a takaró szélén, próbálod a szagok alapján kitalálni hol vagyunk. Lépések közelednek, majd meghallod a hangom, nyugi Szofika, csak én vagyok. Próbálsz fordulni, de nem enged a lánc. Odalépek, és leveszem a szemedről a takarót. Körbenézel, egy tisztáson vagyunk, mellettünk vadetető, odébb egy szalonnasütő hely, padok asztalok. Ez egy turista pihenő, ide jöhet bárki, bármikor. Melyik az erősebb a szégyen vagy az izgalom, hogy mások így látnak? Nem tudod, erős mindkét érzés. Utálod az állandó kettősséget, a bizonytalanságot. 

Megfoglak, és a vadetetőhöz húzlak. Dugd be a fejed a rács közé! A pórázzal kikötlek, feszül, szinte fojtogat. Hajolj előre! Félrehúzom a bugyit és határozott nyomással beléd hatolok. A fejed a szénában, a rács tartja, és a póráz is tart. Határozott lökések, minden alkalommal a fejedet nyomja a rács, a lánc tart vissza. Csattog a zacskóm a seggeden, a helyzet kényelmetlen, de élvezed. Hörögve beléd élvezek. Kihúzom a farkam, ami rajta van, azt a seggedre kenem. Visszamegyek a takaróra, ledőlök, te pedig maradsz a kiszolgáltatott helyzetben. Lassan a seggedből csorog ki a geci, és folyik a lábadon.
A fejed a keretben, a lábaid zsibbadnak, feszít a póráz, én pedig pihenek. Nézem, ahogy a bugyiból kilógnak a csipeszek, te pedig kiszolgáltatva. Odalépek, megsimítom a hátadat, megrándulsz, és sóhajtasz. Ebben a pillanatban a tenyeremmel rácsapok a fenekedre, mire rájössz hogy mi történt már a másikon csattan. Megfogom a lábadat, felemelem, lehúzom a papucsot, végig simítom a combodat. Tedd szét a lábad, hangzik a parancs. Megfogom a papucsot és úgy csapok rád, hogy az eleje eléri a zacskódat. Felsikítasz, egyszerre fáj, éget és a csipeszeket rápréseli a herédre. Ne sikogass, és csattan a következő ütés. Sírva fakadsz, és könyörögsz, ezt ne, ez fáj. Odalépek, letépem a bugyidat, letörlöm a kifolyt nedveket és megtörlöm a fenék rózsádat, majd a bugyit összegyűrve a szádba nyomom. Visszatérek a papucshoz, és különböző erősséggel oda csapok. Tested rángatózik, zokogsz, valamit mondani akarsz, de csak az elfojtott hangok jönnek ki. Megállok, odalépek a füledhez és belesúgom. Tanuld meg a helyed, és élvezd azt, ami nekem élvezetet nyújt. Bólogatni akarsz de a póráz nem enged. Kapsz még a fenekedre egy csattanósat, majd ellépek mellőled, ott hagylak. Amiről azt hitted hogy kényelmetlen, az már ehhez képest luxus helyzet volt.
A bőröd éget, szádban a koszos bugyid, kifeszítve próbálod tartani magad. Néha megrogynak a lábaid, de tartanod kell magad. Valamivel zörgök a hátad mögött, de semmit sem látsz. Mögötted vagyok, és valamit lassan  a popsidba tolok. Egy dildó, ami egy rúdon van, amit letámasztok mögéd. Végre valami támaszték gondolod, de nem tart meg, csúszol rá. Rádöbbensz, téged most karóba húztak, erről lejönni nem tudsz, csak rácsúszni. Próbálod lábujjhegyre állást, de a záróizmok tartják a dildót, nem jön ki, csak befelé csúszik. Annyira el vagy foglalva magaddal, hogy csak azt hallod, hogy elindul az autó. Az erdő közepén, karóba húzva, betömött szájjal, kifeszítve. Mi lesz ha jön valaki? Gazdám mikor jön vissza? Mi lesz ha nem bírja a lábam és rácsúszok a dildóra?
Nem tudod mennyi idő telt el, csak a közelgő lépéseket hallod, de olyan szögből jön, hogy semmit sem látsz. Egyszer csak egy hegyes fa böki meg a farpofádat, aztán a másik felét. Fáj, de izgalmas, mert nem tudod ki az aki ezt teszi.Egyre erősebb a bökés, de a dildó miatt nem tudsz mozdulni, még éppen az elviselhető helyzetben van. A bökés erősödik, úgy érzed, már átszúrja a bőrt. Abbahagyja az ismeretlen a bökést, fellélegzel, azt hiszed hogy vége, amikor újra csattan a papucs a seggeden. Visitasz, a bugyi a nyáltól összetapadva, tele szájjal csak olyan mintha a víz alatt próbálnál üvölteni. Csattog a papucs (kell a lapos) és nem tudod hogy melyik fájdalom az erősebb. Aztán egyszerre abbamarad a fenekelés. Érzed hogy valami történik, de nem tudod mi. Ma már sokadszorra jön elő a bizonytalanság, de a legrosszabb az hogy még a szemem sem látod, azt sem tudod ki van melletted. Lassan kihúzza a dildót a seggedből, és kihúz a rácsok közül. Lazul a póráz, lassan meg tudsz fordulni, és látod hogy én állok ott.
Mi történt Szofia? Téged bárki megverhet az erdőben, te hagyod magad? A kérdés olyan mintha fejbe vágnának, így csak akkor hívnak, ha valami baj van, rosszat tettél és nagyon mérges a gazdád. Kiveszem a szádból a bugyit, és megfogom az álladat. Szedd össze magad, lassan indulunk, pakolj össze mindent, az autó ott lesz a bokrok mögött. Pakolj be, amíg én pisilek. Két fordulóval de sikerül mindent bepakolni. Kinyitod a ketrecet, letisztítod magad, nehogy koszos legyen. Bemászol a ketrecbe, és ott vársz. Odaérek, és rádkiabálok: te mit csinálsz Szofi? Ki mondta, hogy másszál be? Ne próbálj meg az én fejemmel gondolkozni!
Gyere onnan kifelé, máshogy leszel.

Másszál be a hátsó ülésre, feküdj le hanyatt. Odalépek a biztonsági övvel mindkét oldalon megkötlek. Terítek rád egy takarót, és becsukom az ajtót. Elindulunk, kiérünk az erdőből, érzed hogy az aszfalton vagyunk, megyünk pár percet, aztán lassítok, kanyarodunk, aztán megáll az autó. Kiszállok, hátra megyek, kinyitom a fejednél az ajtót. Felhajtom a takarót annyira hogy a fejed kint legyen, egy kicsit kijjebb húzlak, és föléd állok. Gyerünk SzopósSzofi, láss hozzá. Bekapod a farkam, amit én egyből a torkodra nyomok. Nem látod Szofibaba, de ez egy kamionos parkoló, ahol ha valaki nagyon figyelne, akkor tisztán látja, mit teszel. Tehát ha nem akarod hogy büdös farkú lengyel parasztgyerek dugja beléd a pöcsét, akkor igyekezz. Ha végeztél indulunk, de ha lassan csinálod, és valaki kedvet kap, kölcsön kér, nem fogok nemet mondani. Szopjál kislány egy cseh sofőr már erősen nézi, hogy mit csinálunk. Ezek arról híresek, hogy nem mosnak minden nap farkat, és az alsónemű is kicsit használt már. Na, ügyes, cuppogj szépen, eddig még jók vagyunk. AAHHHHHHH, jól van, látom megértetted, indulhatunk, húzd be a fejed.